Galambdúc vagy galambbúg

A székelykapu tetőzetének gyakori, de egyik tájon sem elmaradhatatlan eleme a ládás fedél, amelyet a szakirodalom galambbúgnak nevez. A galambdúcokat a kontyfa, más néven a szemöldökfa tetejére kell felszegezni. Régebben a tartófákat fúrt lyukakba vert két-két cserefa szeggel rögzítették, ma bolti vasszegeket használnak. A láda formája mindig szabályos téglalap. A fenékdeszkákat mindkét oldalon alulról szegezték fel a tartófákra. A galambdúc jellegzetes szerkezeti elem és fontos díszítőfelület. A galambdúc fenyőfadeszkából készül, nem alkalmas a faragásra, ezért csak festették a lyukak közötti mintázatot és madarakat. Történeti adatok bizonyítják, hogy az udvarházak birtokosai a galambdúcban valóban tartottak galambot. Az új kapuk némelyikén már készítéskor a lyukakra belül szitát vagy fémlemezt szegeznek. A galambdúc tetőzetét zsindelyből készítik. A katolikus falvakban a kapuállítás utolsó lépéseként egy fakereszt kerül a kapu tetejére. Innen származik a mondás: „Hála Istennek fölkerült a kereszt! „